Szörnyű ez az ország. És szörnyűek vagyunk mi is. Ezer éve. Ezer éve „Idegeneket hív(unk), magyarok ellen segítségül”. Vagy legalábbis külföldi véleményt. Talán nem volt olyan korszaka a magyar történelemnek, amikor ez nem történt meg. Megy kicsiben, megy nagyban. Tegnap került fel az egyik internetes közösségi portálra egy grafika, ami a különböző nemzetek és a kuka viszonylatát mutatja be. A magyar kukázik. A viccesnek szánt rajzok egy amerikai viccportálon jelentek meg. Az Egyenlítő TV azonnal lecsapott rá és kirakta az oldalára, elrettentésképp, hogy ez jut rólunk eszébe a külföldnek. ( https://www.facebook.com/EgyenlitoTV ) 

Cím: „Hírünk a világban”. Persze következett a kommentáradat, hogy micsoda szégyen, hogy ...

Ej, Szindbád! Minek volt Sztambulba visszatérni. Hisz  oly sok szép város van a világban. Tán nem volt elég a százhét nő, ki életedben viszontszeretett, és őszülő szakállad, kopasz fejed cirógatásra vágyik?  Hisz kegyvesztett lettél a Fényességes Porta szemében, már fonták a selyemzsinórt, a csausz már megüzente veszted. Minek volt visszatérni Sztambulba? Hogy kopott, ócska rongyszőnyegeden kiszívhasd pipádat és a múlt fájó emlékein elmélkedhess?

Ej, Szindbád, hisz oly sok szép hely van elmélkedésre, hol múlt idők szerelmeinek emléke oly könnyedén rebben, mint finom selyem, mit szépasszony tart arca elé titkos találkáról hazafelé, hogy a szűk kis sikátorokban ténfergő részeg kocsisok, munkában ...

1994-ben megvásároltam a Yello Zebra című albumát. Más volt, mint az előzőek. Első hallgatásra majdnem kidobtam az ablakon. Másodikra már jobban tetszett. Harmadszorra felvettem a hangerőt. Egy avasi panel nyolcadik emeletén. Kb. 2 perc múlva jelent meg a vasgyárban éjszakai műszakban dolgozó szomszéd, és „kedvesen” elmagyarázta, hogy nem elegáns dolog mással hallgattatni a hülye zenénket. Nem volt nagyon durva, de elszégyelltem magam, hiszen teljes mértékben igaza volt. Nem zavarhatunk másokat a pihenésben, csak azért mert mi jól érezzük magunkat.

Persze, vannak kivételek. Szilveszter, gusztushúsz, birkaperkelt, miegymás.

Aztán az Ér utcára költöztünk. Szabadtéri. Koncert. A gyerek felébred tőle, nem lehet ...

A gyilkosság a legnagyobb bűn, amit egy ember ellen el lehet követni. Attól, hogy valaki elkövette ezt a bűnt, van e jogunk nekünk is – mint társadalomnak – elkövetni ugyanezt a bűnt?

Véleményem szerint nincs.

Az más kérdés, ha az én gyerekemmel tették volna ugyanezt, biztos megölném az illetőt. De az az én magánügyem lenne, én követnék el bűnt.

De mi, a társadalom, nem tehetjük meg ugyanezt.

Én sem gondolkodtam mindig így. Fiatal koromban harsány militarista voltam. Ha háború van, első szóra jelentkeztem volna önkéntesnek. De a kislányom megszületése óta pacifista lettem. És egyre inkább gyűlölöm és ellenzem az erőszak minden formáját. Nincs az az ügy, nincs az a cél, ami mentség lenne ...

Az ostor vége mindig rajtunk csattan. Aztán mehetünk a sóhivatalba, meg folyamodvány, kérvény, reklamáció és majd talán, és harminc napon belül.

Kötelező biztosítást kötöttem. Mert kötelező. Kértem a biztosítónál, hogy a folyószámláról vonják le. És autóztam boldogan.

Aztán kaptam egy sms-t, hogy nem teljesült átutalás, …......... Biztosító. Nem értettem. A számlámon volt pénz. Aztán jött még egy sms. Meg még egy. Nem foglalkoztam a dologgal igazán, gondoltam majd megoldják egymás közt, hiszen valamikor egy cég voltak, vagy leányvállalat, vagy mi a frász. Aztán egy hónap elteltével kapok egy levelet, a biztosítótól, hogy nem tudják levonni a kívánt összeget. A legközelebbi alkalommal, ahogy tudtam, ...

Mennek. Mennek a barátaim külföldre. Elegük lett. Elegük lett az elmúlt nyolc évből, az elmúlt húsz évből. Úgy negyven körül elgondolkodtak. Negyven éve hallgatják, hogy na, még egy kicsit húzzunk a nadrágszíjon és aztán már jó lesz. És nem lett jobb. És már nem érdekli őket, hogy ki a hibás. És már nem érdekli őket, hogy ki szúrta el és miért. Ami érdekli őket az egzisztenciális kifeszítés. Ami érdekli őket, hogy az az eredmény hónapról-hónapra, ha kifizetik a hitelt, ha befizetik a sárga csekkeket.

Bepakolják mindenüket egy lerobbant 10 éves autóba és nekiindulnak. Neki a bizonytalannak. Egy jobb élet reményében. A feleség már szerzett munkát, majd csak lesz a férjnek is. Addig vigyáz a gyerekre. Húsz év ...

Ehhh! Nem megy a lopás. Képtelen vagyok lopni. Bezzeg a Pityingernek, meg a Váradinak, meg sokaknak megy. Nekem nem. Pedig állítólag könyvet lopni nem bűn. De nekem még ez sem megy. Pedig igazából nem is kéne lopni. Csak hazudni. Nem vinném vissza a könyvtárba a könyvet, aztán odaállítanék szemlesütve a könyvtáros nénik elé és azt mondanám: „Kezitcsókolom, elhagytam, de kifizetem. És nagyon szívesen ki is fizetném, vagy megvenném akárhol, ha lehetne kapni. De nem lehet. Beszerezhetetlen. És én mégis képtelen vagyok ellopni. Nem is lopnék, csak „kedvezőbb pozícióból” tárgyalnék. Csak megvennék olyasmit, amit nem akarnak eladni.

Ugyan már! Most tudom, hogy a határidő lejártával, augusztus 31-én meg fogok jelenni a ...