nyelv-ész üzent neked a blog.hu adatlapodon:

Drága Inkvizítor !

Esetleg a biztosítási törvény ismeretében lelohadna a biztosítókkal szembeni harag, ugyanis a biztosító a törvény szerint járt el. A bank az egy másik tészta a 4 napos átutalásokkal, de sajna a kötelező biztosításnál ez az eljárás.

Az első sikertelen inkasszónál be kellett volna menni a bankba, és nem várni arra, hogy "majd elrendezik", mert senki nem rendez semmit. Ha az aláírt inkasszó megbízás nem érkezett be a bankba (tök mindegy, kinek a hibájából), akkor bizony a 60-ik napon ugrik a kötelező, és megy a jelentés a Belügyminisztériumba. Mert ez a törvény.

Tehát a kedves ügyfél felelőssége, hogy a biztosítás díja rendezve legyen, és nem a banké, meg nem a biztosítóé.
Ez is a törvény betűje szerint van.

Üdv:

nyelv-ész

Kedves nyelv-ész!

Semmi bajom a törvénnyel. Sőt, helyes, hogy így van. Aki nem fizet, megszűnik a kötelezője.

Amivel nekem bajom van, pontosan ez a gondolkodásmód:

"Az első sikertelen inkasszónál be kellett volna menni a bankba, és nem várni arra, hogy "majd elrendezik", mert senki nem rendez semmit. Ha az aláírt inkasszó megbízás nem érkezett be a bankba (tök mindegy, kinek a hibájából)"

Miért tök mindegy, hogy kinek a hibájából? A biztosítóval ALÁÍRTAM egy szerződést, amelyben MEGBÍZTAM őket, hogy a pénzt emeljék le a számlámról. Volt náluk egy, az aláírásommal ellátott papír, miszerint az adott összeget leemelhetik a számlámról. Megtörtént az első sikertelen inkasszó. A biztosítónál nagyon jól látták, hogy nem azért volt sikertelen, mert nem volt pénz a számlámon. Ilyenkor például felemelhetik a telefont és felhívhatják a bankot, hogy mégis mi a gond. Nem érkezett be az aláírt inkasszó megbízás? Átküldjük még egyszer. Esetleg átsétálunk az 500 méterre lévő bankba személyesen. Esetleg az első sikertelen inkasszónál felhívjuk az ügyfelet, hogy valamit elrontottunk, legyen szíves utánanézni, hogy mi történt, és elnézést kérünk a kellemetlenségért. És nem 50 nap elteltével írunk egy levelet.

"mert senki nem rendez semmit"

Hát ez az. Ebben az országban senki nem rendez semmit. A kedves állampolgár, lakos, ügyfél, páciens kerekedjen fel, álljon sorba, várakozzon, járjon utána, nyomozza ki (mindezt persze munkaidőben), hogy ki mit rontott el. És "tök mindegy, kinek a hibájából" történt, mindig a kedves állampolgár, lakos, ügyfél, páciens lesz az akinek intézkedni kell. Ha túlfizetésem van? Írjak kérvényt, hogy visszakapjam! Jó esetben. Rosszabb esetben majd beszámítják a következő haviba, de vissza nem kapom. Miért nem kapom vissza? Miért van valakinek joga az én pénzemhez anélkül, hogy szolgáltatott volna érte valamit?

Kedves nyelv-ész! Ön félreértett. Nem azért született meg az írás, mert megszűnt a kötelező biztosításom 60 nap nemfizetés után. Azért született meg, "mert senki nem rendez semmit". És úgy érzékeltem, hogy pl. ezt ön is természetesnek veszi. És sokan természetesnek veszik. Vagy ha nem veszik természetesnek, akkor is mennek és felkerekednek, sorban állnak, várakoznak, utána járnak, kinyomozzák, mert félnek, hogy a végén ők járnak rosszul. Én azt szeretném, ha ezt nem vennénk természetesnek. És azt szeretném, ha nem mi járnánk rosszul, hanem legyen a természetes, hogy annak kell rendbe hozni a dolgokat, aki hibázott. És egy megkötött szerződéssel a zsebemben autózhassak nyugodtan, mert én a magam részéről teljesítettem a kötelezettségemet.